Minap olvastam egy történetet egy több éves, polcon árválkodó magazinban, amelyben az egyik new yorki reklámügynökség vezető designere adott interjút. Azt mesélte, hogy naponta sok-sok önéletrajzot kap, amelyeknek a többsége a kukában landol, de nem azért, mert a designer, grafikus vagy illusztrátor cv-je ne tükrözne megfelelő technikai tudást. Nagyon népszerű, hogy a legtöbben egy gömbakváriumban ábrázolják magukat, ahol minden hal szürke, kék, zöld és hasonlók (pont, mint a víz), a jelöltek pedig mókás aranyhalként, széles halmosollyal szelik a belső hullámokat az "unalmas rengetegben". Az újságíró erre visszakérdezett, hogy ha a jelölt különlegesnek tekinti magát, akkor mi ezzel a gond? Vagy az a baj, hogy mégsem az?
A válasz a következő volt: "Az aranyhal pici, nekünk pedig nagy halakra van szükségünk. Ha ő nem gondolja eléggé nagynak magát, legalább olyan nagynak, mint ahova jelentkezik, ezt a látszatot plusz energiával mi sem fogjuk megadni neki, mert nem érné meg nekünk anyagilag. Nincs időnk személyiségeket építgetni."

Erről az jutott eszembe, hogy akiket felveszünk, azoknak bizalmat szavazunk, tehát anyagilag is invesztálunk, éppen ezért nem "önbizalmat", inkább stabil szakmai alapot szeretnénk látni, amely miatt a kolléga biztonságban érzi magát bármilyen feladat esetében, ez pedig nagy különbség. Ha pedig invesztálunk, jellemzően eredményt remélünk.

Mit is várunk alaphangon egy designertől?

• Pl. rendelkezik művészettörténeti ismeretekkel, ismeri a stílusokat, elnavigál a korok és technikák között biztonsággal. Ez nem lexikális tudást jelent, hanem a kontextusok ismeretét, azaz tudja, hogy az egyes kultúrákban milyen színeket és árnyalatokat használnak és ennek mi a kézenfekvő, praktikus oka (pl. kőolajhiány is lehet).
• az első pontból adódóan bármilyen stílust képes leképezni vizuálisan, jól ismeri az adott stílus jellemzőit.
• nem okoz neki gondot bármit lemásolni sem kézzel, se Adobe Illustratorban, tehát jól tudja, hogy bármilyen kép kirakható síkidomokból (igen, bármi). Másolni "tudni" azért szükséges, mert egy ismeretlen stílus csak így ismerhető meg. Utána nyugodtan tovább lehet fejleszteni. (Benchmarking...)
• ismeri a releváns szakmai magazinokat, követi a szakmai híreket, ergonómiai ismeretei vannak, tudja, mit hova kell tennie egy plakáton vagy kiadványban, tehát elad a designja a "wow" élményen túl.
• képzi magát önállóan, mert naponta történik a világban innováció, őt pedig zavarná, ha lemaradna.
• ismeri a programokat tanfolyam nélkül, autodidakta módon is, mert végtelenül fontos számára az idő, azaz, hogy vannak időspóroló kombinációk (nem mindegy az adott cégnek, hogy meg tudunk csinálni valamit 10 perc alatt is, vagy 2 óráig "szüttyögünk vele"). A jó designer lusta, épp ezért hamar megtalálja  a legkézenfekvőbb, leghatékonyabb és leggyorsabb megoldást win-win alapon.

Nem említettem a kreativitást az elvárások között. Ugyanis ha valaki nem tud időt és pénzt spórolni magának és a cégnek, ahol dolgozik, ugyan mitől lenne találékonyabb egy megrendelés esetében?

Ezek persze nem kőbe vésett igazságok.
;)