Nyomdai termékekről - érthetően

CopyGeneral

Occam borotvája: flat designról érthetően

2015. október 11.

A flat design népszerű kifejezés, mégis sok félreértés társul hozzá, amelyeket ebben a posztban szeretnék tisztázni, mert csak az tudja csengő forintokra váltani, aki ismeri a stílus hátterét, ehhez pedig segítségként az 1300-as évekig fogok visszanyúlni. :)

Ki Occam?

Az Occam (eredeti helyesírással Ockham) borotvája egy döntéstámogató filozófiai elv, amely szerint két, egy adott jelenséget egyformán részletező magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb. Az elvet William Ockhamnek, a 14. században élt angol filozófusnak, ferencesrendi szerzetesnek tulajdonítjuk, de ez az alapvetően gazdasági vonalra építő teória természetesen már akkor sem volt új keletű.

Borotvával hasítsuk ketté a szükségtelen hipotéziseket!”

Számomra a flat ("lapos") design egyértelműen ezzel az elvvel köthető össze, a saját definícióm szerint nem csupán egy minimál stílus, hanem olyan gyűjtőfogalom, amely felhasználói célokat nem támogató, tehát funkciók nélküli design elemeket indokolatlanul nem alkalmaz. Úgy is mondhatnánk, hogy a flat használata ideális esetben üzleti kritikus. Megkülönböztetünk „Pure flat designt” és „Almost” jellegűt, az almost megengedőbb a szórakoztató elemeket illetően, illusztrációkat is használhatunk, amelyek túlmutatnak a piktogramokon. Az „Almost” egyik ága a „Long shadow”, amikor a design jellemzően jobbra törő határozott vonalú árnyékokkal dolgozik 45 fokban.

flat-design-real-world-7.jpg

A flat design kivitelezése egyszerűnek tűnik, de nem az, mert az egyszerűségnek vannak a legszigorúbb szabályai. Érdemes elengedni az öncélú ambíciókat és élvezni a fegyelem közé szorított szabadságot. :)

Mire „gondol” az ügyfél, amikor flat designt kér?

Használhatóságra, nyers funkcionalitásra és letisztultságra. A flat design user interface-ek hatékony használatára tervezett, mert irányításra szolgál.

20130708_33.png

Nem kér a designba színátmenetet, színátmenetes árnyékot, effektet. A flat design tehát 2D.

Grafikai minimalizmusra. A stílus egyszerű elemekkel dolgozik, pl. körök, téglalapok, lekerekített téglalapok. 

A design nem törekszik valós benyomást kelteni, nem közelít a realitáshoz. Aki jól tud kézzel rajzolni, talán egyetért azzal, hogy a pontot és vonalakat kivéve minden forma kirakható síkidomokból. Igaz ez a flat designra is, ahol pl. a nevető száj egy félbevágott kör.

Kiemelt fókusz helyeződik a tipográfiára, azon belül sem látunk talpas betűt, kivétel, pl. a gyönyörű Minion Pro.

opl-big20.jpg

minionpro.gif

Világos az információs hierarchia. „Ezt a gombot azért teszem ide, mert ezt követően a felhasználó rákattint a másik kék gombra ahhoz, hogy majd megrendelje a csizmát.” A design esetében tehát minden elem helyzete érdemben megmagyarázható. Bár a honlapokon egyre több helyen bukkan fel a stílus hazánkban is, a flat design eredetileg mobil applikációkra tervezett, ahol is a gombok szélességének is oka van, ugyanis egy férfiujj szélessége (általában) nagyobb, mint egy nőié. Pixelpontosan meghatározható, minimum milyen szélesnek kell lennie az adott gombnak, hogy kényelmesen, félrenyomás nélkül lehessen használni, pl. az okostelefonon történő vásárlás során.

A színekből szokták felismerni legkönnyebben a flat designt. Egy értékesítési célokat is betöltő design általában 3 színből dolgozik: egy elsődleges és másodlagos főszínnel, a harmadik pedig a fűszerszín. A flat design ennél bátrabb, akár 6-9 eltérő színnel is operál, és ennek az oka a fent említett információs hierarchia és irányítás. A flat design népszerű színei a lazac, lilába hajló kék és menta zöld. A színek esetében is főként két irány figyelhető meg: a szinte tolakodóan vibrálóak és a retro jellegű tompák. 

518d83028d4df.png

A flat design a nyomdaipari termékeken is egyre inkább fellelhető, népszerűsége az említett egyszerűségében rejlik.

36-header.jpg

 

:)

Képek forrása:
http://www.flatdezain.com/
http://designroast.org/
https://onepagelove.com/joe-schlaud
http://stockindesign.com/
http://zurb.com/

Nagyobb és kisebb halak

2015. szeptember 27.

HR és design(er)

Minap olvastam egy történetet egy több éves, polcon árválkodó magazinban, amelyben az egyik new yorki reklámügynökség vezető designere adott interjút. Azt mesélte, hogy naponta sok-sok önéletrajzot kap, amelyeknek a többsége a kukában landol, de nem azért, mert a designer, grafikus vagy illusztrátor cv-je ne tükrözne megfelelő technikai tudást. Nagyon népszerű, hogy a legtöbben egy gömbakváriumban ábrázolják magukat, ahol minden hal szürke, kék, zöld és hasonlók (pont, mint a víz), a jelöltek pedig mókás aranyhalként, széles halmosollyal szelik a belső hullámokat az "unalmas rengetegben". Az újságíró erre visszakérdezett, hogy ha a jelölt különlegesnek tekinti magát, akkor mi ezzel a gond? Vagy az a baj, hogy mégsem az?
A válasz a következő volt: "Az aranyhal pici, nekünk pedig nagy halakra van szükségünk. Ha ő nem gondolja eléggé nagynak magát, legalább olyan nagynak, mint ahova jelentkezik, ezt a látszatot plusz energiával mi sem fogjuk megadni neki, mert nem érné meg nekünk anyagilag. Nincs időnk személyiségeket építgetni."

Erről az jutott eszembe, hogy akiket felveszünk, azoknak bizalmat szavazunk, tehát anyagilag is invesztálunk, éppen ezért nem "önbizalmat", inkább stabil szakmai alapot szeretnénk látni, amely miatt a kolléga biztonságban érzi magát bármilyen feladat esetében, ez pedig nagy különbség. Ha pedig invesztálunk, jellemzően eredményt remélünk.

nevtelen.jpg

Mit is várunk alaphangon egy designertől?

  • Pl. rendelkezik művészettörténeti ismeretekkel, ismeri a stílusokat, elnavigál a korok és technikák között biztonsággal. Ez nem lexikális tudást jelent, hanem a kontextusok ismeretét, azaz tudja, hogy az egyes kultúrákban milyen színeket és árnyalatokat használnak és ennek mi a kézenfekvő, praktikus oka (pl. kőolajhiány is lehet).
  • az első pontból adódóan bármilyen stílust képes leképezni vizuálisan, jól ismeri az adott stílus jellemzőit.
  • nem okoz neki gondot bármit lemásolni sem kézzel, se Adobe Illustratorban, tehát jól tudja, hogy bármilyen kép kirakható síkidomokból (igen, bármi). Másolni "tudni" azért szükséges, mert egy ismeretlen stílus csak így ismerhető meg. Utána nyugodtan tovább lehet fejleszteni. (Benchmarking...)
  • ismeri a releváns szakmai magazinokat, követi a szakmai híreket, ergonómiai ismeretei vannak, tudja, mit hova kell tennie egy plakáton vagy kiadványban, tehát elad a designja a "wow" élményen túl.
  • képzi magát önállóan, mert naponta történik a világban innováció, őt pedig zavarná, ha lemaradna.
  • ismeri a programokat tanfolyam nélkül, autodidakta módon is, mert végtelenül fontos számára az idő, azaz, hogy vannak időspóroló kombinációk (nem mindegy az adott cégnek, hogy meg tudunk csinálni valamit 10 perc alatt is, vagy 2 óráig "szüttyögünk vele"). A jó designer lusta, épp ezért hamar megtalálja  a legkézenfekvőbb, leghatékonyabb és leggyorsabb megoldást win-win alapon.

Nem említettem a kreativitást az elvárások között. Ugyanis ha valaki nem tud időt és pénzt spórolni magának és a cégnek, ahol dolgozik, ugyan mitől lenne találékonyabb egy megrendelés esetében?

Ezek persze nem kőbe vésett igazságok.
;)

Tipográfiáról, érthetően

2015. szeptember 20.

A művészet egyik kortalan gyermeke a tipográfia, amely egy külön szakma, magára valamit is adó nagy nemzetközi (print) magazinok elengedhetetlen munkatársa a 'tipós'. A plakátokat, kiadványokat előbb lehet elrontani betűkkel, mint fotókkal és grafikával, ezért van az, hogy a nagy költségvetésű filmek plakátjait (pl. Hollywoodban) nem elsősorban grafikusok, inkább tipográfusok készítik, mert egy filmstúdió sem kockáztatna.

A betűk anatómiája precíz számításokon és bevett standardokon, hagyományokon nyugszik, a szakmai tudás nem(csak) abban rejlik, hogy 1-2 betűt meg tudunk rajzolni, inkább abban, miként tudjuk ugyanazt a koreográfiát végigvinni a betűcsaládon. Ahhoz, hogy eltérjünk a szabályoktól, előbb alaposan ismerni kell őket. (Kérdezzünk csak meg grafikusokat és illusztrátorokat, hány fog lelkesen jelentkezni, ha új betűcsaládot kell rajzolni! :)

Miért nehéz a tipográfia? Képzeljünk el egy nyelvet, amelyben rengeteg nyelvtani szabály van és még több kivétel. Nagy a felelősség a betűválasztáson, mert nehezítheti az értelmezést, amennyiben rosszul választunk. 

Mit tegyünk akkor, ha nem költünk tipográfusra, de luxus kiadvánnyal kell előrukkolni a vezérigazgatónál? Pár quick-win tipp és érdekesség kísérletezőknek!

1. A betűk csak kontextusban léteznek, ez a legfontosabb szabály. Hiába mutat jól egy szó leírva, ha a szövegtestben idegenként hat. Kezdjük a szövegtesttel, utána emeljünk ki a kiemelendőt, a címet hagyjuk a végére.

2. A betűknek van neme. :) A sarkosabb, „kövérebb” betűket maszkulinnak, míg a jobbra döntött finom, vékony betűket nőiesebbnek ítéljük meg. A legfontosabb kérdés: mit szeretnénk kommunikálni.

3. A szövegtest értelmezhetősége az információs hierarchián múlik. Mi a lényeg? Ha nem tudjuk egy mondatban visszaadni, mi az, az információs struktúrát sem fogjuk tudni kialakítani.

4. Méret: túl kicsi vagy túl nagy? A nagyobb divatházak shopcardján apró betűket fogunk találni, mert a luxus egyik alapvetése, hogy nem akar kompenzálni, sem sokat markolni. A olvasóméret 10-12pt, de függ a betűtípustól is, 12pt fölé a kenyérszöveg ritkán megy. Aki a divatházak babérjaira tör, kockáztatja a 10-es pt-t, mert még el lehet olvasni. (Weben 15-25pt-vel működünk.) 

5. Azt szoktuk meg, hogy sorkizárttá tesszük a szövegeket, amelyek egységes, rendezett külsőt kölcsönöznek a kiadványnak, pedig a legkényelmesebben olvasható a balra igazított verzió. Csapjunk csak fel pl. egy WIRED magazint, és látni fogjuk, hogy a sorkizárt jelleg nem alapkövetelmény. (Nota bene: személy szerint engem is zavar a balra igazított szöveg, mert olyan érzésem van tőle, mintha nem végeztem volna el a házi feladatot.) A legnehezebben a középre igazított szövegeket olvassuk, még akkor is, ha kiemelésre használjuk.

untitled-1-01.jpg

6. A kevesebb több: ha nincs elegendő tipográfiai ismerete, vagy bizonytalan, tegye egyszerűvé a szöveget, letisztultsággal és egyszerűséggel nem lehet bakot lőni.

7. Könnyebben olvassuk a sötét betűt világos háttéren, mint fordítva. Hiába evidencia, sok marketing anyagon ambiciózus az igény, hogy képre tegyünk szöveget. Tehetünk, csak legyen alatta egy transzparens sötét háttér... de inkább ne tegyünk. :) Gyönyörű példákat "a szöveg a képen" tematikára az autómárkák hirdetésein látunk, zömével vékony betűk használatával.

8. "Mit érdemes használni PPTben, Wordben?" Calibrit, Segoe Uit. Fehér alapon mélyszürkét. 

9. "Mely betűtípusokat lehet látni a legtöbb moziplakáton?" Pl. Futura, Linotype Didot, Bembo. 

10. "Milyen betűtípust érdemes folyószövegben használni egy kiadvány esetében?" Segoe Ui-val nem lehet nagyot tévedni.

11. "Hol tudok betűket választani?" Például a fontmókuson is. :) 

12. "Őszintén... kinek tűnik fel, ha olyan betűt használok, amely fizetős, de hozzájutottam?" Olyan ez, mint a kortárs művészet felső 10%-a. Mindenki ismer mindenkit, egy görbületből rájön a szakértő. Jobb tisztán használni a betűket.

13. Ezektől lesz még szebb a szövegtest:

  • minél kevesebb alkalommal használjunk dőlt és félkövér kiemelést.
  • az aláhúzást inkább linkek esetében használjuk, mint kiemelésre.
  • ha sorkizárt a szöveg és nem használjuk az elválasztást, a szövegtest „lyukacsos” lesz.
  • ha nem használunk kettőnél több betűtípust. (Használjunk egyet! :)
  • ha a felsorolásjel beljebb kezdődik, mint a felette lévő szöveg.
  • ha indokolatlanul nem használunk nagykapitálist. NAGYKAPITÁLIS: figyelem (!), kiabálás. Óvatosan bánjunk vele levelezés közben is.
  • ha elhagyjuk a system betűket. :) Pl. Arial.

 :) Sok sikert! 

süti beállítások módosítása